Amikor még kisebb a gyermekünk (12-18 hónapos), de már nagyon tetszene neki a ragasztgatás, kezdődnek az első próbálkozások, amik általában nem szoktak túl jól végződni. Nem sikerül még neki pici ujjaival a színes matricákat felszedegetni és ragasztani egy lapra anélkül, hogy össze ne gyűrödjenek. Egy felnőttnek mindig ott kell lennie, hogy segíteni tudjon neki! Ettől természetesen gyermekünk dühös lesz, mi feszültek, a szép színes matricakészlet meg megy egyenesen a kukàba.
Az öntapadós csúszásgátló merev és elég vastag ahhoz, hogy egy gyermek segítség nélkül tud velük dolgozni. Ha a tiszta fehér lap, amire ragasztgat laminált, akkor nem is mennek tönkre a felhasznált csúszásgátlók, hanem újra és újra rakhatja őket egyik lapról a másikra. Gyermekünk teljesen egyedül, nyugalomban tud ragasztgatni és fejleszteni kézügyességét, mi felnőttek pedig mindeközben tudunk mást csinálni. Kinek ne jönne jól szabad 20 perc a háztartásban? Ha egy nap szükség lesz pár csúszásgátlóra a háztartásban még ügyes segítőnk is akad majd.
Ne aggódjunk a színek meg rajzok miatt. A gyermeket ilyenkor tényleg csak a ragasztás érdekli, az hogy tapad az egyik fele, hogy újra feljön és újra hozzáragad valamihez stb. Később elkezdi majd őket számolgatni, sorbarakni, esetleg körberajzolni, kreatívan továbbfejleszti a játékot.
