Az első gyermek születésével egyben egy anya születik!
Minden nap és hónap új élményeket és megpróbáltatásokat rejt, amire szinte nem is lehet előre felkészülni.
Az első hónapokra, sőt évekre vontakozó legfontosabb tanításai között voltak számomra Maria Montessorinak a szeretetről szóló sorai. Szülőknek irt könyveiben különösen sokat foglalkozik ezzel a témával!

Rámutat, hogy mennyire keressük egész életünkben az igaz szeretetet: ami feltétel nelküli, őszinte, a teljes bizalmon alapszik és minden nehézséget átvészel!
Gyermekünk érkezésével pont ezt a szeretetet hozza a mindennapjainkba. Bebizonyítja, hogy létezik és mindent elsöprő ereje van!

Erre mi felnőttek ahelyett, hogy ebben a végtelen boldogságban úszkálnánk, elkezdünk védekezni ellene!
Nem akarjuk az ölünkbe tartani túl sokat nehogy elkényeztessük. Attól felünk, hogy túlságosan anyás lesz. Tartunk tőle, hogy megszokja és mindig a szülőkkel akar majd az ágyban aludni. Reggel korán felkelti az egész családot, este meg későn megy aludni, mi pedig rá szeretnénk erőltetni az általunk meghatározott “rutint” stb…

Gyermekünk pedig megadja nekünk a lehetőséget, hogy az igaz szeretetet megéljük és teljességében maximális energiával élvezzük az életet!

Nagyon hamar el fog jönni az az idő, amikor már nem akarnak mindig hozzánk bújni, velünk aludni, korán reggel boldogan felkelteni minket, hogy menjünk játszani! Élvezzük ki minden pillanatát!

Emellett bebizonyított tény, hogy a gyermek első életévében nem is lehet beszélni kényeztetésről, hanem az alapvető igények kielégítéséről. Azok természetesen gyermekenként és időszakonként változnak, van aki egy bizonyos dolgot nagyon igényel van aki kevésbé.
Különösen az első 3 hónapra szeretném a hangsúlyt fektetni: a legmodernebb nézetek már egyértelműen kijelentik, hogy ez az időszak a terhesség 4. trimeszterének számítható. Ebben az időszakban a gyermeknek fizikailag és pszichológiailag is teljes mértékben szüksége van az anyukájára. Egyszerűen annyi a változás kettőjük kapcsolatában a 3. trimeszterhez képest, hogy nem a hasában van, hanem azon kívül. A gyermek ezért is gyakran igenyli, hogy anyukájára feküdve pihenjen és aludjon. Milyen kegyes a természet, ezzel kényszeríti kedvesen anyát is a pihenésre és erőgyűjtésre. A gyermeknek szüksége van a fejlődéshez anyja hangjára, illatára, ölelésére …. az intim kapcsolatuk fenntartására.

A biztos kapcsolódás, és később a biztos elválás alapja lesz ez anya és gyermeke között.
Az első fontos lépések ezek, hogy kisbabánkból érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtt legyen.
A gyermekek, akik ezt nem kapják meg ebben az első időszakban, azok nem megértették és megszokták a rendet, hanem beletörődtek … ez egy nagyon szomorú szó, aminek jeletése magányt és elhagyatottságot hordoz magában!

Emellett érdemes megfigyelni pár állatfajt, ahol az anya teljesen elszigeteli magát kicsinyeivel és szinte megvadul, ha valaki a közelükbe megy. Őt aztán tényleg nem érdekli semmi és senki, mindentől óvja. Ösztönösen tudja, most ez kell ahhoz, hogy majd erős és magabiztos legyen, aki saját magát meg tudja védeni!

Majd szokásokról és kényeztetésről egy másik korban, más körülmények között fogunk beszélni… szóval egy másik cikkben!

Újszülött anyukák, apukák és babák, addig is élvezzetek minden percet együtt és a szeretet áradását a családban!