Mi felnőttek, egy 2-3 éves gyerek képességeit magasan meghaladva sok időt töltünk az étkezőasztalnál. Míg kiszolgáljuk magunkat, eszünk, közben esetleg a családtagok beszélgetnek általában gyermekünk nem marad nyugodtan ülve. Emellett legtöbbször készen eléjük rakjuk a tányérban az ételt, pedig ők különösen szeretik magukat és másokat kiszolgálni.

Egyik legegyszerűbb és legkedveltebb asztali foglalkozás a tojáspucolás. Ne adjuk oda neki azt megpucolva, hagyjuk had csinálja ő. Először nekünk felnőtteknek egy örökkévalóságnak fog tűnni, viszont gyermekünk boldogan fog vele babrálni hosszú percekig és utána még boldogabban fogja megenni. Természtesen előfordulhat, hogy eleinte nincs hozzá türelme, akkor ne erőltessük. Fontos, hogy megfigyeljük egészen kicsi korától gyermekünket, és amikor látjuk, hogy maga szeretne valamit elvégezni igyekezzünk benne mindig támogatni őt. Eleinte biztosan nekünk kell megtörni a héjat picit és megkezdeni a pucolást, így alkalmat adunk gyermekünknek rá, hogy megfigyelje mozdulatainkat. Később már az első lépéstől az utolsóig maga fogja türelmesen csinàlni.

Ne siettessük és ne javítsuk ki őt, ha szüksége lesz rá segítséget fog kérni tőlünk. Én ez esetben, és általában más tevékenységnél is, azt ajánlom, hogy ne vegyük ki a kezéből a tojást vagy amivel foglalatoskodik. Ne végezzük el helyette a feladatot, inkább fogjunk meg egy másikat és azon mutassuk meg neki, hogy hogyan tud túllépni az akadályon és befejezni az adott munkát.

Biztos vagyok benne, hogy nyugodt perceket fog ajándékozni a családnak az asztal körül és gyermekünk büszkén fogja elfogyasztani az általa megpucolt tojást.