Egy Montessori felnőtt, úgy gondolom, minden gyermek álma 🙂 … legyen az szülő, nagyszülő, tanár vagy szomszéd! Rá fogtok jönni, hogy tényleg nem egy egyszerű nevelési és oktatási módszerről van szó, hanem egy életstílusról, ami mély meggyőződéseken alapul.
- Tisztelettel bánik a gyermekkel! Kedvesen, illedelmesen beszél vele vagy kéri meg dolgokra, pont úgy, mintha egy másik felnőttel tenné. Tehát nem utasít, fenyeget vagy egyéb módszerekkel befolyásol.
- Nem tartja gyermekét tulajdonának, hanem elfogadja, hogy egy egyenértékű, független egyéniség.
- Szeretetét is ezzel a mély tisztelettel mutatja ki.
- Pozitívan tekint gyermekére és a jövőben belőle kibontakozó felnőttre.
- Mindig pozitívan és szépen beszél gyermekéről előtte is és akkor is, amikor nincs jelen!. Nem használ gyermekével szemben csúnya, gúnyolódó vagy lekicsinylő kifejezéseket.
- Megérti, hogy egy hiszti és frusztráció mögött egy meg nem értett és kielégített szükséglet rejtőzik. Tehát nem a pillanatnyi problémát akarja “megoldani”, hanem igyekszik annak gyökerét megtalálni és átsegíteni rajta a gyermeket.
- Nem zavarja meg vagy lép közbe, amikor a gyermek valamivel foglalkozik, még ha az jelentéktelen tevékenységnek is tűnik. Tudja, hogy a koncentráció és elmélyülés az adott munkában egy belső lelki szükséglet.
- Soha nem a gyermek személyiségét ítéli meg, hanem egy adott cselekvésre és viselkedésre bátorít. Például, nem azt mondja, hogy: De ügyes vagy! De okos vagy! Rendetlen vagy! stb … hanem “Nagyon szép tornyot építettél! Láttam milyen udvariasan viselkedtél a nénivel! Úgy látom elfelejtetted visszarakni a játékot a helyére stb…
- Igazat mond a gyermeknek! A kölcsönös bizalom kialakítása és megtartása egy nagyon lényeges pont a kapcsolatban , amit egészen pici babák esetében sem szabad alulértékelni. Ne ígérjünk meg neki olyat, amit nem tudunk betartani. Ne találjunk ki buta történeteket az igazság helyett, csak azért, hogy hamarabb elérjük célunkat az adott pillanatban vagy, hogy röviden lezárjunk egy konfliktust. Például, ha haza kell menni a játszótérről az azért van, mert késő van és eljőtt az ideje a vacsorakészítésnek! Nem azért, mert bezár a jásztótér vagy még rosszabb, besötétedik és jönnek a farkasok stb..! Tudom, hogy így könnyebb elérni akaratunkat és még a sírást is megspóroljuk, de hosszútávon azt szeretnénk, hogy a gyermek megértse és elfogadja a szabályokat még akkor is, ha nem ért vele egyet. A cél, hogy gyermekünk megbízzon bennünk. Ezen apró konfliktusok kezelésének megtanulása nagyon fontos a gyerek számára. Megalapozzuk vele, hogy később képes legyen nyugodtan kezelni a nagyobb problémákat, elutasítást vagy egyszerűen a tényt, hogy sajnos nem mindig az történik, amit szeretnénk. Én inkább azt ajánlom, hogy lehet egyezkedni: még egy utolsó kör a hintán vagy előre elmondani, hogy mehetünk a játszótérre, de amikor anya azt mondja, vagy a nap eléri a házak tetejét, akkor haza kell indulni. Pár alkalom után már ő fog előre emlékeztetni minket a szabályokra, bízzunk benne!
Soha nem késő önmagunkon dolgozni és minden nap egy kicsivel több Montessori-t vinni az életünkbe! Meg fogjuk tapasztalni, hogy milyen jó hatással lesz a hétköznapokra, gyermekünkre és ránk is.
