Sokszor hallottam anyukáktól, hogy a gyermek “lusta”, de ez nem lepi meg, mert már a hasában sem mozgott sokat, mert az apja is ilyen stb stb… Szerintem gondolkozzunk el azon, hogy gyermekünk hányszor hallja ezt a rápecsételt tényt élete első 6-10 évében. Valószínű  már anyukája hasában is ez téma volt és utána születésétől kezdve minden alkalommal, amikor egyszerűen nem volt kedve valamihez, például: nem akart lelkesen azonnal szopni, váratott magára pár napot a világrajövetellel…

A gyermek úgy születik ,hogy ösztönösen élni, mozogni és tevékenykedni akar. Mindig minden érdekli, mindent meg akar fogni, felfedezni, egyszerűen fáradhatatlan… Szerintem figyeljünk kicsit jobban a gyermekre csendben és türelemmel, ne döntsük el előre mi miért történik, milyen lesz a természete. Egy-egy esemény vagy pillanatnyi viselkedés nem határozza meg a személyiségét. Egy eltört pohár nem jelenti, hogy ügyetlen lesz; egy ledobott cipő, hogy rendetlen; egy otthagyott étel, hogy válogatós ….

Megígérem, hogy ide kapcsolódó témákkal még sokat fogunk a jövőben foglalkozni, addig is csak pozitívan és nyugodtan figyeljétek a gyermek spontán megnyilvánulásait!