Maria Montessori egyik legfontosabb tanítása számomra, hogy a gyermeket nem a mozdulatlan és szónélküli fegyelemre kell tanítani, hanem a szabad, rendezett mozgásra és önálló, az adott helyzetben megfelelő viselkedésre. A gyermek ne keverje össze és kapcsolja össze a jót a mozdulatlansággal és a rosszat a mozgással. Meg kell tanulnia úgy közlekedni, hogy ne rontson neki mindennek, úgy felállni, hogy ne zörögjön a székkel, úgy beszélni, hogy ne zavarja a másikat. Ezeket élete első éveiben gyakorolnia kell, ami azt jelenti, hogy szabadon mozognia és beszélnie kell.

Ne várjuk el tőle, hogy csendben és mozdulatlanul üljön, ne etessük őt mert még nem tud egyedül enni… Egy nap pedig, amikor mi felnőttek eldöntjük már elég nagy ahhoz, hogy önállóan egyen, viselkedni tudjon egy étteremben, vagy biztonságosan mozogni otthon, akkor meg rászólunk ha esetleg nem sikerül elsőre hibátlanul: ha valami összetörik,  nekimegy az asztalnak, a szék zörög amikor feláll, vagy éppen összekoszolja magát evés közben…  Nem csoda, hogy nem megy minden elsőre, hisz pontosan ezeket a mozdulatokat és dolgokat nem hagytuk, hogy gyakorolja és megtanulja, amikor ezt szerette volna tenni : amikor mindenáron a kezébe akarta fogni a kanalat, a poharat; amikor pakolászta a kis székeket és asztalokat a nappaliban … mi pedig megcsináltuk helyette, mondván pici még ehhez.

Próbáljuk meg máshogy támogatni gyermekünket, még ha túl kicsinek is tartjuk bizonyos feladatok elvégzéséhez, meglepő dolgokat tapasztalhatunk.

Egy-két egyszerű példa erre:

Ne rángasd a széket! — Megmutassam hogyan kell megfogni és felemelni a széket?

Ne csapd be az ajtót? — Megmutassam hogyan kell szépen, csendesen becsukni az ajtót?

Ne nyúlj a kanálhoz, pohárhoz? —  Megmutassam hogyan kell megfogni és használni őket?

Ugye mégiscsak jobban hangzik? Próbáljátok bátran a hétköznapokban: több “igen” és kevessebb “nem” !

Tapasztalni fogjuk, hogy gyermekünk érdeklődő figyelemmel fogja minden mozdulatunkat követni.  A következő alkalommal pedig meg fogja próbálni pontosan úgy csinálni, ahogy tőlünk látta.

Egy 10-12 hónapos gyermek mozgásfejlődésének a kulcsa, hogy körülbelül 3 éves korig minden energiáját fáradhatalanul a kéz és a test koordináció tökéletesítésére fordítja. Mi felnőttek a végcélt szeretnénk elérni minél kevesebb idő és ráfordított energiával. A gyermek agya ebben a korban még nem így működik, a munka folyamata érdekli, annak tökéletesítése és ismétlése.  Egyszerű példa erre, amikor a strandon kavicsokat gyűjt a vödrébe: amint az tele van, kiönti és újrakezdi. Fontos tehát megérteni, hogy gyermekünk agya máshogy működik, létszükséglete a mozgás és annak tökéletesítése.

Álljunk készen ennek a támogatására sok-sok “igen”-nel és türelemmel!