Gyermekünk születése után elrepülnek az első hónapok és elérkezik az idő, hogy készen áll megismerkedni egy számára teljesen új táplálkozási móddal.
Nem csak egy fizikai változás ez az ő életében, hanem pszihológiai is. Amellett, hogy szervezete készen áll a szilárd anyagok megemésztésére és megtanul a szopás helyett kanállal enni, ez egyben az anyától való elszakadás egyik első, számára drasztikus lépését is jelenti.
A gyermek és felnőtt viszonya eddig a pontig egy testközeli állapot volt. A táplálkozás ölben történt, ami hatalmas biztonságot jelentett. Ezután gyermekünk egy etetőszékben ül a felnőttel szemben és közöttük egy asztal a választótér. Ez a frontális és egymástól elszakadt pozíció hatalmas újdonság számára. Nemcsak ezzel a fizikai elszakadással kell megküzdenie, hanem azzal is , hogy egy számára új hőmérsékletű, állagú és ízű étel kerül a szájába. Ha belegondolunk mindebbe, akkor egyértelművé válik mennyire meghatározó és mély nyomot hagyó élmény ez az életében. Ezért is nagyon fontos, hogy gyermekünk pozitívan élje meg ezt a változást. A felnőtt feladata ebben újra a végtelen türelem! Figyelni a gyermek reakcióját és semmit sem erőltetni. (Emlékeztetőnek: Milyen is egy „Montessori felnőtt”?)
Például fontos, hogy kivárjuk, hogy önakartából nyissa ki a száját. Apró lépésekkel haladjunk és minden próbálkozás után lehet bátran újra egy kicsit ölelkezni. Ezzel visszadjuk neki a testközelséggel járó biztonságérzetet és elérjük, hogy az átállás fokozatos és kíméletes legyen. Észrevesszük majd, hogy gyermekünk szinte belefáradt az evésbe és szüksége is van erre a töltődésre az anyai ölben.
Az étellel való egészséges kapcsolat, a helyes táplálkozási és asztali szokások megalapozása nagyon fontos! Ha a legelejétől figyelünk a fokozatosságra és követünk pár okos alapelvet, nagyon sok későbbi fáradságtól kíméljük meg magunkat.
Pár értékes jótanács a jó kezdéshez:
- Kerüljük a nagy és bonyolult szerkezetű szintetikus és műanyag etetőszékeket. A gyermek szinte “elveszik” benne és bezárva érzi magát, semmi lehetősége nincs a szabad mozgásra. Válasszunk inkább egyszerű faszerkezetet, ami könnyen változtatható, ahogy a gyermek fejlődik: “együtt nő a gyermekkel” és emellett sokkal könnyebb a tisztántartása.
- Eleinte természetesen fontosak a biztonsági övek és csatok, de nagyon hamar el lehet majd őket hagyni. Ne essünk abba a hibába, hogy a biztonság helyett a gyermek asztalnál tartására használjuk őket. Ha nem akar ott ülni, akkor enni sem akar majd, tehát az egésznek értelme sincsen. Ha éhes, akkor szívesen fog leülni enni és ott maradni, azon meg, hogy ki tudja várni a vacsora végét majd más módon fogunk dolgozni. 🙂
- Ne használjunk étkezés közben az asztalnál játékokat, zenét vagy tévét. Emlékezzünk mindig rá, hogy nem azt szeretnénk elérni, hogy túlessünk rajta és tele legyen a pocak; hanem, hogy gyermekünk megtanuljon étkezni, egészséges kapcsolatot alakítson ki az étellel és végül, hogy megtanulja a helyes asztali szokásokat.
- Az első alkalomtól kezdve adjunk neki is egy kis tányérkában egy pici ételt, egy kanalat/villát a kezébe, hogy tudja próbálgatni a használatát és jól lássa amit eszik. Azzal a kicsi mennyiséggel nagy koszt nem tud csinálni és elkerüljük, hogy a mi kanalunkat és tányérunkat akarja elérni. Nagyon hamar meg fogja tanulni az evőeszköz használatát. Napról napra ügyesebben emeli majd a szájához.
- Ami gondolom már senkinek sem újdonság, egy “Montessori Gyerek” 🙂 igazi kerámia tányérból eszik, üveg pohárból iszik és fém evőeszközöket használ. (Olvasd el a Montessori módszer alapjai-t is!) A legeslegelső alkalomtól használjátok ezeket bátran! Amint meg fogja a gyermek érezni azok súlyát, hallja ha megcsörrenek vagy koppanak, így érteni fogja, hogy törékenyek. Én itthon picike üveg gyümölcssalátás szettet használtam. Látni fogjuk a meglepődést a gyermek arcán, amikor koppan a pohár vagy edény az asztalon. Olyankor nyugodtan fogjuk meg mi, emeljük fel és lassan hang nélkül rakjuk le újra az asztalra. Hamarosan gyermekünk is finoman fog bánni velük, ahogy tőlünk látta.
- Pár hónap elteltével (1 éves kor körül) már nincs szükség az etetőszék tálcájára sem. Levehetjük és gyermekünket az asztalhoz ültethetjük. Ekkor kezdjünk el dolgozni az asztalnál töltött időn is. Természetesen ha már nincs sem biztonsági öv sem tálca előtte, akadály nélkül szabadon lemászhat a székéről és elmehet. A legjobb ilyenkor is ha azzal kezdjük, hogy mi példát mutatunk. Igyekezzünk gondosan megteríteni mielőtt asztalhoz ülünk, hogy lehetőleg ne vagy csak ritkán kelljen felugrálnunk étkezés közben. Ha valaki befejezte akkor se álljon fel, hogy elkezdjen pakolni vagy addig felrakni gyorsan a kávét stb. Észre sem vesszük, de otthon a hétköznapi rohanásban egyáltalán nem figyelünk ezekre az apró részletekre. Már többször említettem, hogy a gyereknevelés egy jó alkalom arra, hogy javítsunk életstílusunkon és hétköznapi szokásainkon. A közös étkezés legyen értékes együttlét a családnak, nagyon fogjuk élvezni. 🙂
- A viszonylag hosszú idő, amit a család az étkezőasztalnál tölt, azt általában beszélgetéssel töltjük el, elmeséljük kinek hogyan telt a napja stb. A gyermek ebben nem tud résztvenni. Amikor a vacsora végefelé járunk bekapcsolódhat ő is, például egy kis közös családi éneklésbe. Nagyon fogja szeretni, szinte várni fogja, esetleg majd később ő kezdeményezi. Ezzel elkerülhetjük, hogy unatkozzon, vagy kirekesztve érezze magát az asztalnál.
- Igyekezzünk mindig a megterítésnél és az elpakolásnál is együtt lenni. Legyen ott a gyermek egészen kicsi korától. Ha már nagyobb lesz és el akar szaladni játszani, már csak emlékeztetni kell, hogy először elpakolás következik. A gyerekek különösen szeretnek pakolászni a fiókokban, ki- és bepakolni mosogatógépbe, mosogatni és szemetet kidobni stb. Ne siessünk játszani a nappaliba, ez a hasznosan együtt töltött idő nagyon értékes a gyermek és igazából az egész család számára. Mindenki egyenrangú és hasznos, beleértve a legkisebbet is.
Sok boldog együtt töltött percet kívánok nektek az étkezőasztalnál! Egy záró gondolat mindezek időzítéséről: ne siettessük a gyermeket a kezdéssel, van aki 6 hónaposan teljesen készen áll, és van aki 8 hónapos koráig hallani sem akar róla :)…
Asztalnál ülve is sok a munka, legyen főtt tojás a vacsora: tojáspucolás 🙂
