A gyermek játszik. … Nem csinál semmit? Azaz semmi fontosat? Csak játszik! … Pedig a játék nagyon fontos a gyermek életében, főleg a szabad játék, amikor nincs egy meghatározott program vagy cél. Sajnos manapság egyre kevesebb lehetősége van a gyermeknek a szabad időtöltésre, már egészen kicsi kortól folyamatosan visszük őket valahová, hogy az életre hasznos és fontos dolgot tanuljanank meg. Ugyanakkor otthon a hétköznapokban, ahol mindezt tökéletesen el tudnák sajátítani, ott értékes tevékenységek helyett nagymennyiségű céltalalan játékokra és alvásra vannak ítélve… csak hogy ne zavarjanak! … és ezt nagyon unják, ök szeretnének komolyan játszani!

Maria Montessori lenyűgözve figyelte a kisgyermekeket, hogy mennyire fáradhatatlan a tudásvágyuk. Pont ez a lelki éhség nincs kielégítve és felismerve. Nem elég a babaház és vonat, hogy csak üres mozdulatokkal utánozzanak minket , hanem komolyan akarnak tevékenykedni, dolgozni. A felnőtt szerepe nem bezárni a gyermeket a játékok világába, hanem felemelni magához. Meg kell neki adni a lehetőséget, hogy konkrét élményeket éljen meg és tapasztalatokat szerezzen a valós világban (például bevásárlás, pakolás, főzés stb…). A gyermek, aki otthon érzni magát saját világában, kultúrájában és korában, magabiztosan fog élni és mozogni felnőttként.

A gyermeknek meg kell adnunk a világot, és így természetesen mindent ami benne van, tehát a játékokat is, de nem csak azt!

Szűntelen ismételte Maria Montessori, hogy mennyire fontos észrevenni, amire tényleg szüksége van gyermekünknek a fejlődéshez, és ez a csendes megfigyelésen és meghallgatáson alapszik. Néha az az érzésem, hogy ezt a filozófát kicsit elvesztettük, és rabja lettünk az “előzzük meg és stimoláljuk gyermekünket” nézetnek. Ezzel pont az a baj, hogy magunkat helyezzük első helyre és nem vesszük észre neki mire van szüksége. Rakjuk félre önmagunkat, az elvárásokat és a megfeleléskényszert, bátran helyezzük gyermekünket az első helyre, ő tökéletesen fogja nekünk mutatni a megfelelő utat! (olvasd el újra: Milyen is egy Montessori felnőtt?)

Gyermekünk élete első 3 évében nem is tudja, de minden ami körülveszi és történik azt magába szívja. Egy ösztönös belső késztetés motiválja mindennapjait, mindenre kiváncsi és mindent meg akar ismerni. Ezért annyira fontos,hogy környezete ahelyett, hogy korlátozná és elnyomná őt, elősegítse harmonikus fejlődését, tükrözze korát és kultúráját. (ha érdekel bővebben, olvasd el a gyermekbarát környezetről szóló bejegyzést)

Gyermekünk boldog lesz, magabiztosan és kiegyensúlyozottan fog élni otthonában, mint családja fontos és egyenértékű tagja. Boldogan és komolyan fog dolgozni is és játszani is! 🙂